A cikkek a szerzők nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének nézeteivel. Ha szeretne hozzászólni ehhez a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre.
A megjelent cikkek itt olvashatók.
Nagy teher a magyar szendvicsgenerációnak
A valóságban a magyar szendvicsgeneráció terhei jóval magasabbak a bemutatott statisztikai rátáknál, mert két tényező erősen növeli az aktív korúak eltartási terheit: egyrészt az aktív korúak jelentős része inaktív, másrészt hibás az aktív kor alsó határának 15 éves korban való meghatározása.
1. Magyarország teljes eltartottsági rátája, ha figyelembe vesszük a munkaképes korú népesség inaktivitási rátáját
A KSH jelentése szerint Magyarországon a 15-64 évesek inaktivitási aránya 21,4% (férfiaknál 17,5%, nőknél 25,3%).
Így, mivel a munkaképes korú népesség 6,23 millió fő, a tényleges aktív népesség 1,33 millió fővel (a teljes népesség 13,8%-a) 4,98 millió főre csökkent.
A 15-64 éves népesség inaktív, egyben „eltartott” tagjainak számát hozzá kell adni a gyermekek és az időskorúak számához, és össze kell vetni az aktív 15-64 éves lakosság tényleges számával.
Vagyis a teljes népesség 14,5%-át kitevő 0-14 éves gyermekek számához és a 20,8%-os időskorúak számához hozzá kell adni az inaktív korúak számát, ami a teljes népesség 13,8%-a, és ezt az összeget össze kell vetni a 15-64 éves ténylegesen aktívak számával, ami a teljes népesség 52%-a.
A felülvizsgált összesített eltartottsági ráta, amely a valóban aktív 15-64 éves népesség terheit tükrözi, ennek hatására 94,5%-ra emelkedett.
2. Magyarország teljes eltartottsági aránya, ha figyelembe vesszük az önálló élet kezdetének tényleges időpontját
Ha a teljes magyarországi eltartottsági ráta számításánál figyelembe vesszük az első önálló magyarországi munkavégzés tényleges időpontját, amelytől az érintett el tudja látni magát (és kiköltözni a szülőszállóból is), akkor nem vesszük figyelembe a 0-14 éves gyermekes lakosságot, hanem a 0-24 éves népességet (gyerek + még nem kell önállóan számolni, akkor a következő adatokra van szükségünk):
- 2,392 millió 0 és 24 év közötti ember,
- 5,203 millió 25 és 64 év közötti ember,
- A 65 év felettiek száma 1,997 millió.
Így az önálló élet kezdetével korrigált teljes eltartotti ráta 84% lenne.
3. Ha mindkét korrekciós tényezőt figyelembe vesszük, a teljes kétszeresen kiigazított függőségi ráta megdöbbentően magas, 115%-ra nő.
Ennek megfelelően egy igazán aktív embernek jobban kell vigyáznia, mint egy inaktívnak. Emiatt a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatban súlyos tévedés azt számolni, hogy továbbra is közel három munkaképes korú jut minden nyugdíjasra, hiszen a munkaképes korúaknak nemcsak nyugdíjat kell biztosítaniuk, hanem a velük együtt élő, későn önállósodó gyermekeik mellett a vele azonos korosztályba tartozó inaktív (beteg, rokkant, munkanélküli) tagjait is támogatniuk kell.
A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a munkaképes lakosság százezrei dolgoznak/élnek külföldön, azaz külföldön kell fizetniük a közterhet, tehát Magyarország terhei szempontjából a munkaképes korú lakosság korrigált számát tovább kell csökkenteni a tartósan külföldön dolgozó magyarok számával – így az itthon élő szendvicsgeneráció összteher még nagyobb lehet.
A demográfiai folyamatok ismeretében még középtávon is különösen súlyos következményekkel járhat a kormány tétlensége a nyugdíjrendszer meglévő gyakorlati ellentmondásainak feloldásában.például a nyugdíjasok relatív elszegényedését okozó rendszeres éves nyugdíjemelések módjának megváltoztatásáról, a 13. havi nyugdíj és a nők kedvezményes nyugdíja feltételeinek felülvizsgálatáról, a külföldön dolgozó magyarok miatt itthon kieső járulékjövedelem pótlásáról, a magas keresetűek nyugdíjjogosultságának exponenciális emeléséről a járulékplafon eltörlése miatt, a közteher félig hazai optimalizálásának lehetőségéről idő, kata, ekho, főtermelő stb. – az érintettek nyugdíjvárakozásának jelentős csökkentésének hatásáról, a várható élettartamtól nem függő nyugdíjösszegek várható következményeiről stb.
A jövő évi parlamenti választások közeledtével egyre élesebbé válik a nyugdíjas társadalom támogatásának elnyeréséért javasolt küzdelem – teljesen figyelmen kívül hagyva az elképzelések hosszú távú hatásait és a nyugdíjrendszer megnövekedett fenntarthatósági kockázatait.
A kormány 14. havi nyugdíjra vonatkozó lebegő alkalmazása a kiélezett politikai küzdelem legújabb fényes bizonyítéka.
A 14. havi nyugdíj 600 milliárd forint plusz finanszírozási szükségletet generálna a nyugdíjpénztárban – nagyjából annyit, amennyit a Tisza-partiak javasoltak a nyugdíjasoknak –, ami a bevezetés pillanatától megkérdőjelezheti ennek a többlethavi nyugdíjnak a hosszú távú fenntarthatóságát.
