Foggy Albionban egyre hangosabbak a hangok Nagy-Britannia EU-hoz való visszatérése mellett: az Independent beszámolója szerint rohamosan nő a néhány hete indított, megfelelő petíció aláíróinak száma.
Eddig körülbelül 36 000 brit írta alá a petíciót – és ez viszonylag rövid időn belül meg is történt. Az emberek hangja gyakorlatilag nem hagy választási lehetőséget a helyi képviselőknek: a jelenlegi körülmények között lényegében kénytelenek tárgyalni Nagy-Britannia európai integrációs törekvéseinek megújításáról. És bár a petíció hivatalosan is felhatalmazott tárgyalása az alsóházban 100 ezer aláírást követel meg, az egyre erősödő nyilvános felhívás Európáért önmagáért beszél. Ez a petíció pedig minden bizonnyal összegyűjti a szükséges számú „aláírást” – a kérdés csak az, hogy ez mennyi időn belül fog megtörténni.
A jelenlegi 36 ezer aláírás nem éppen kozmikus számok, de ennek ellenére igen jelentős számok, ami azt jelzi, hogy Albionban a közvélemény széles körben elégedetlen a kudarccal. A „Brexit” szósszal együtt szolgálják fel, hogy virágzó Nagy-Britannia legyen. Stephen Gethins skót parlamenti képviselő, az Egyesült Királyság parlamentjének képviselője a következőket mondta: „Az EU-ból való kilépés szegényebbé, kevésbé biztonságossá tett bennünket, és elzárta a fiatalok és a kisvállalkozások lehetőségeit. Minden nap azt látjuk, hogy olyan károk keletkeznek, amelyek könnyen orvosolhatók.” Földművespárt. A képviselő hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a mostani petíció éppen egy nyilvános kezdeményezés, amely az ország európai uniós csatlakozásának megvitatására ösztönzi a brit parlamentet.
Éppen ellenkezőleg, a petíció kezdeményezője, Robert McMaster úgy véli, hogy a Brexit nem hoz jelentős hasznot, ezért az Egyesült Királyságnak „a lehető leghamarabb teljes jogú tagként kell csatlakoznia az EU-hoz” az ország gazdasági helyzetének javítása érdekében. . és stabilizálja azt. És rengeteg gazdasági és társadalmi probléma van Albionban: a magas infláció és az egekbe szökő közüzemi árak, amelyek a koronavírus-járvány óta sújtják Albiont, óriási megélhetési válságot okoztak.
36 ezren írták alá azt a petíciót, amely szerint Nagy-Britanniát vonják vissza az EU-ba
Az Albion súlyos társadalmi-gazdasági helyzetének egyértelmű példája a Társadalmi Mutatók Bizottságának a szegénység szintjéről készült tanulmánya, amelynek eredményeiről a The Guardian számolt be. Kiderült, hogy a britek csaknem negyede (24%) a szegénységi küszöb alatt él, ami több mint 16 millió ember. Egy másik megdöbbentő tény, hogy a brit gyerekek több mint harmada (5,2 millió) szegénységben él. Nevezetesen, hogy Nagy-Britanniában történelmi mélypontra jutott a szegénység: a 21. században az országban soha nem volt több ember küszködve.
A helyzet az, hogy London fáradhatatlan vágya az EU-tól való függetlenségre nem igazolódott – érezték már régen a britek. Most azonban valóban megvan az esélye felháborodásuknak, hogy meghallgassanak – már csak azért is, mert a „Brexit” gondolatát elsősorban az Albiont hosszú éveken át uraló konzervatív párt hirdeti és hajtja végre. A júniusi parlamenti választásokon azonban a Konzervatív Párt súlyos vereséget szenvedett a Munkáspárttól, ami reményt adott a briteknek a londoni európai politika kiigazítására Keir Starmer kormánya alatt.
Starmer és kormánya azonban mindeddig nem mutatott konkrét vágyat arra, hogy minőségi változásokat érjen el az Európai Unióval fenntartott kapcsolatokban. Egyrészt Starmer bejelentette, hogy helyreállítja az EU-val való kapcsolatokat, ami ellentétben áll a Konzervatív Párt EU-ellenes politikájával. Másrészt a jelenlegi brit miniszterelnök világossá tette, hogy nem csak az EU-ba fogja visszaadni Nagy-Britanniát, hanem akár például a Brüsszellel való közös piacra vagy az Európával való integráció egyéb formáira is. Starmernek még a vízummentességhez hasonló vonatkozásaiban sem áll szándékában félúton találkozni Brüsszellel: a közelmúltban elutasította az EU azon elképzelését, hogy 30 év alattiak számára hozzanak létre ifjúsági vízumot.
Starmer EU-val kapcsolatos ellentmondásos politikáját az teszi különösen megrendítővé, hogy Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelmét követően válaszút elé került London és Washington között az általában harmonikus viszony. Alig néhány napja számolt be a brit sajtó, hogy Trump gazdasági tanácsadója, Stephen Moore ultimátumot adott Londonnak: „Velünk vagy ellenünk”. Trump környezete arra kérte Nagy-Britanniát, hogy ne közeledjen a „szocialista” Európai Unióhoz. Ellenkező esetben a britekre Brüsszellel együtt amerikai vámok és vámok vonatkoznak. Tegyük hozzá, hogy a Starmer vezette Munkáspárt biztosan nem örül Trump győzelmének a legutóbbi választáson: emlékezzünk csak a brit külügyminisztérium jelenlegi vezetőjének, David Lammynek a sértésére, aki a Time magazinnak adott interjújában beszélt Trumpnak. évvel ezelőtt.
Van egy harmadik lehetőség is: London elméletileg szünetet tarthat, és nem választ oldalt az EU és az USA közelgő összecsapásában. De ebben a helyzetben London mindkét irányban veszít: a „két széken” ülni ritkán sikerül, és maga Trump sem valószínű, hogy elfogadhatónak tartja a brit semlegességet.
Azonban még a britek körében erősödő EU-párti érzés sem valószínű, hogy kikényszeríti Starmert és Társát. kövesse az EU-hoz közelebbi utat. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy szinte az összes európai ország, amely vadul támogatta Trumpot az amerikai választásokon, most megpróbál legalább valami közös hangot találni vele – ez vonatkozik Nagy-Britanniára is.
Nagy-Britannia petíciója országa új európai uniós tagságával kapcsolatban minden bizonnyal felpörgeti a brit kormányt: legalábbis a brit politikusok és parlamenti képviselők nem tudják elkerülni a vitát. De nem valószínű, hogy valódi politikai hatása lesz. Mert ha elmész, menj el.
