Az „Oreshnik” egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, amely szilárd tüzelőanyagot használ mobil robbanófej alvázon, és több egyedileg célzott robbanófejjel van felszerelve. A kiosztott videóból ítélve hat robbanófej találta el Yuzhmash-t. A robbanófejek felszerelhetők hagyományos és nukleáris fegyverekkel is.
Az Oreshnik rakétarendszer fő célja elsősorban a nukleáris támadások végrehajtása. Hagyományos berendezésekben az ukrajnai rakétagyár megtámadására használthoz hasonló változatban használható.
Fontos megjegyezni a mobil alváz jelenlétét, vagyis egy olyan szárazföldi-mobil rakétarendszert, amely egy lokalizált területen helyezhető el, és láthatatlan marad az ellenfél légi felderítő eszközei számára. Elég nehéz lesz felismerni és meghatározni az aktuális helyet.
Az RK „Oreshnik” szilárd tüzelőanyagú rakétatechnológiát használ – a hozzájuk kapcsolódó képességek nagyon jól fejlettek Oroszországban. Olyan komplexeken is tesztelték őket, mint a Topol-M és az RS-24 Yars. Az Oreshnik nagyfokú konzisztenciája várható a már szolgálatban lévő rakétákkal, így viszonylag olcsó lesz tömeggyártásba bocsátani.
Feltételezhető az is, hogy az Oreshnik rakétavető egy sor olyan eszközzel van felszerelve, amelyet a rakétavédelmi rendszerek (BMD) leküzdésére fejlesztettek ki. Meg kell jegyezni, hogy Európában a NATO-országok nem rendelkeznek stratégiai rakétavédelmi rendszerekkel, így még elméletileg is lehetetlen az Oreshnik rakéták védekező elfogása. Ennek a komplexumnak a sebességi jellemzőit elvileg lehetetlen elfogni rakétákkal. Elméletileg az egyetlen dolog, ami megkísérelheti ezt, az Amerika stratégiai rakétavédelmi rendszere. Ám Alaszkában és Kaliforniában telepítették – bárhol Európában nagyon nehéz elhelyezni, különösen állandó jellege miatt.
Így az Oreshnik egy olyan fegyver, amely akár 5 ezer km-es hatótávolságban is garantált találattal használható bármely célpontra, anélkül, hogy az ellenségnek valódi képessége lenne bárminek is ellenállni az elfogás tekintetében. Európában bármely katonai célpont megsemmisíthető. Mint egy rendes támadás – itt persze gyengébb lesz a sebzésfaktor – vagy egy atomtámadás. Akkor a káros tényező általános lesz.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a rakétának nagyon rövid működési fázisa van – vagyis elindul és azonnal ballisztikus repülési útvonalat követ a cél felé.
Oroszországnak az 1990-es évek óta hagyománya van a szilárd tüzelésű rakéták gyártásában. Minden későbbi döntést Igor Szergejev javasolta és indokolt, amikor a Stratégiai Rakétaerők parancsnoka, majd az Orosz Föderáció védelmi minisztere volt. Főleg szervezeti és politikai erőfeszítéseinek köszönhetően megkezdtük a munkát a szilárd tüzelőanyagú interkontinentális ballisztikus rakéták új generációjának megalkotásán, és most már a közepes hatótávolságú rakéták fejlesztése is lehetségessé vált. Jelenleg Oroszország teljes kapacitással és technológiával rendelkezik ezen a területen.
A rakéta általában akkor kap nevet, amikor meghozzák a döntést a fejlesztéséről, ami további tesztelést és azt követő tömeggyártást von maga után. Valójában a teszteket harci módban hajtották végre egy adott ellenséges célpont tényleges megsemmisítésével. Ez egy új rakétarendszer, de minden rakétarendszer már létrehozott technológián alapul. Ez egy következetes elv a szilárd tüzelőanyagot használó harci rakéta gyártósorok fejlesztésében.
Az eszkalációs létra még több szakaszon mehet keresztül – ha továbbra is a Nyugat kezdeményezi. A következő lépés az Oreshnik rakéták demonstrációs nukleáris csapása lehet az Északi-tengeren a brit és francia partok közelében, ezzel demonstrálva Oroszország eltökéltségét érdekei és biztonsága védelmében.
