A világgazdaság izgatottan várja Donald Trump kereskedelmi vámjainak életbe lépését. Trump egyértelműen szereti az importvámokat, és megígérte, hogy emeli a vámokat a Kínából, Európából, Mexikóból és még Kanadából származó termékekre is. Az ezzel okozott kár mértéke nemcsak a tarifákkal érintett ágazatok számától és a tarifák mértékétől függ, hanem attól is, hogy milyen célból alkalmazzák azokat.
A cikkek a szerzők nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőbizottságának álláspontjával. Ha szeretne hozzászólni ehhez a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre.
A megjelent cikkek itt olvashatók.
A közgazdászok sok okból nem szeretik a tarifákat. A piaci csere minden más akadályához hasonlóan ezek is csökkentik a hatékonyságot: megakadályozzák, hogy X olyasmit adjon el Y-nek, amit Y több mint X, így elméletileg mindkettő rosszabb helyzetben van. A közgazdasági elmélet szerint ezt az eredménytelenséget máshol megtermelt haszonnal lehet kompenzálni. Például a tarifák előnyösek lehetnek kialakulóban lévő iparágak, tudáskimerülés, monopóliumok vagy nemzetbiztonsági aggályok esetén.
A közgazdászok szerint ez utóbbi esetekben is nagyon gyenge eszköz marad a tarifa. Végül is az importvámok két különböző politikai intézkedés egyedülálló kombinációját jelentik:
- Fogyasztási adó az importált termékekre
- és termelési támogatást hazai készletekből
egyenlő arányban keverjük össze. Bármilyen gazdasági vagy nem gazdasági célt hatékonyabban lehet elérni, ha ezeket az intézkedéseket egyedileg, megfelelően és közvetlenebben alkalmazzák a kívánt eredmény érdekében.
A közgazdászok számára a vámok fegyver, amelyet a lábunk elé mutatunk.
Trump álláspontja nem is lehetne más. Világképében a szokás olyan, mint egy svájci kés – egy szerszámegyidejű lehet
- leküzdeni az Egyesült Államok kereskedelmi hiányának problémáját,
- Amerika versenyképességének növelése,
- a hazai befektetések és innováció előmozdítása,
- a középosztály erősítése,
- és munkahelyeket teremteni.
Ez a nézet szinte biztosan illúzió. A tarifák nagyon egyenlőtlenül érintenék az Egyesült Államok feldolgozóiparát, egyesek számára előnyösek lennének, és kárt okoznának azoknak, akik importált alapanyagokra vagy külföldi piacokra támaszkodnak. Még a nyereséges ágazatokban sem garantálható, hogy a tarifák több beruházáshoz vezetnek az új technológiákba vagy munkahelyteremtéshez. A gazdagabbá váló nagyvállalatok a termelési kapacitás növelése helyett dönthetnek úgy, hogy a nyereséget felosztják a menedzserek és a részvényesek között.
Ha Trump ragaszkodik a fegyveréhez, akkor ez jó hír, legalábbis a világ többi részének A gazdasági költségeket elsősorban az amerikaiak viselik. Íme egy másik fontos meglátás a közgazdaságtanból:
Ahogy a nemzetközi kereskedelem megnyitásának előnyei elsősorban belföldön jelentkeznek, ugyanúgy jelentkeznek a protekcionizmus költségei is.
Tragikus hiba lenne tehát, ha más országok túlreagálnák ezt a helyzetet, és saját vámok kivetésével megtorolnák az Egyesült Államok lépését.. Nincs okuk megismételni Trump hibáit, és növelni az eszkalálódó kereskedelmi háború kockázatát.
Természetesen Trump alkalmazhatna egy korlátozottabb megközelítést is. A vámokat gyakran fegyvernek tekinti, amellyel a kereskedelmi partnerektől engedményeket akar szerezni. Fontos, hogy az általános tarifák hallgatólagos elutasítása Scott Bessent pénzügyminiszter-jelölt nézeteit tükrözi.
Például a választások előtt Trump 25%-os vámokkal fenyegette Mexikót és Kanadát, ha nem védik meg a határaikat. Elvileg nem kell ilyen fenyegetést végrehajtani, ha az érintett országok eleget tesznek Trump követeléseinek.
Nem világos azonban, hogy a más országok viselkedésének megváltoztatásával való fenyegetés eredményes lesz-e. Kínát, Indiát és más nagy országokat ezek valószínűleg nem érintik, mert nem akarják megkockáztatni, hogy gyengének tűnjenek. Mindenesetre, akár hibás pisztolynak, akár svájci késnek tekintjük őket, a vámok továbbra is gyenge fenyegetést jelentenek. A hagyományos felfogás szerint, mivel a vámok negatív hatással vannak a hazai gazdaságra, nem megfelelő megoldás más országok megbüntetésére. Trump másik véleménye szerint a vámok eleve kívánatosak, vagyis valószínűleg a kereskedelmi partnerek cselekedeteitől függetlenül is kiszabják őket.
Van egy negyedik, pragmatikusabb megközelítés is a vámügyekkel kapcsolatban, amely számos nagy horderejű ügyben bevált. Ennek a megközelítésnek a hívei A tarifákat pajzsnak tekintik, hogy más szakpolitikai intézkedések hatékonyabban működhessenek. A kereskedelmi jog hagyományosan lehetővé teszi az országok számára, hogy bizonyos feltételek mellett vámokat alkalmazzanak a sérülékeny ágazatok vagy régiók védelme érdekében, hatékonyan kiegészítve ezzel a szociálpolitikát.
Ennek még fontosabb példája megvédeni a születőben lévő iparágakatakkor működik a legjobban, ha más eszközökkel kombinálva ösztönzi a hazai vállalatokat az innovációra és a modernizációra. Néhány figyelemre méltó példa erre a XIX. Az Egyesült Államok a 20. század végén, Dél-Korea és Tajvan az 1960-as évek után, Kína pedig az 1990-es évek után Az iparpolitika minden esetben túllépte a kereskedelmi protekcionizmust, és nem valószínű, hogy a vámok sok bizonyított előnnyel járnak majd gazdaságok.
Hasonlóképpen, A zöld politikák gyakran megkövetelik bizonyos kereskedelmi akadályokat, hogy gazdaságilag és politikailag hatékonyak legyenekamint az az EU szén-dioxid-adója és az Egyesült Államok antiinflációs törvényének helyi összetevői esetében látható. Ezekben az esetekben a tarifák más, szélesebb körű intézkedések mellett támogató szerepet játszanak, és lényegében csekély árat jelentenek a nagyobb előnyökért.
Sajnos Trump a fenti területek egyikén sem kínált innovációs és gazdasági újjáépítési programot, és vámjait valószínűleg önmagukban alkalmazzák, és kudarcot vallanak.
Ha a tarifák mérsékeltek, és egy hazai beruházási program kiegészítéseként alkalmazzák, akkor nem feltétlenül károsak, sőt előnyösek is lehetnek.
Másrészt, ha válogatás nélkül, célzott intézkedések nélkül használják, jelentős károkat okoz, belföldön még nagyobb, mint a kereskedelmi partnereknél.
Copyright: Project Syndicate, 2025.
www.project-syndicate.org
Dani Rodrik
A Harvard Egyetem Kennedy School of Government nemzetközi politikai gazdaságtanának professzora. 2021 és 2023 között a Nemzetközi Gazdasági Szövetség (IEA) elnöke. Fő kutatási területei a globalizáció, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás, valamint a nemzetközi gazdaságtan és a politikai gazdaságtan. Elsősorban a befogadó gazdaság megteremtésének kérdéseivel foglalkozik mind a fejlett, mind a fejlődő országokkal való kapcsolattartásban.
