A mai hagyományokhoz híven az új tanév kezdetén új intézkedésekkel kedveskednek az oktatásügy közvéleményének az oktatási ügyintézők. Néhány példa az első csengő alatt elhelyezett ajándékokra: tanári teljesítményértékelés bevezetése, mobiltelefon-használat betiltása és tanárok tesztelése a NAT-ból. Ez a cikk kétrészes cikkem második része, amelyben azt boncolgatom, hogy ezek az intézkedések mit árulnak el.
A cikkek a szerzők nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének nézeteivel. Ha szeretne hozzászólni ehhez a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre.
A megjelent cikkek itt olvashatók.
A cikk első részében a „centralizált racionalitás” irányítási rendszer működését próbáltam szemléltetni egy tanári NAT vizsga és teljesítményértékelési rendszer példáin keresztül. A második részben – ismét két példa segítségével – arról lesz szó, hogy mi történne, ha a kormány a nemzetközi trendeknek megfelelő racionális döntéseket próbálna meghozni a rendszerben Ez.
A közműhasználat pedagógiája
Az első példa a mobiltelefonok iskolai használatának kérdésére vonatkozik. Egyre több kutatás támasztja alá, hogy a túlzott mobiltelefon-használat – vagy éppen a mobiltelefon állandó jelenléte – olyan mértékben elvonja a diákok figyelmét, hogy olyan módon rontja tanulmányi teljesítményüket, amelyről kimutatták, hogy a hallgatók feljegyezték teljesítménymérések.
- Ez az oka annak, hogy az európai országok, például Franciaország, Olaszország, Hollandia és Finnország körülbelül egynegyede korlátozza a mobiltelefonok használatát az iskolákban.
- Egyes helyeken a tanárok az óra elején gyűjtik a kellékeket.
- 2023-ban az UNESCO ajánlásokat is kiadott, amelyek erre ösztönözték az oktatási adminisztrátorokat.
Persze mindenki tudja, hogy ez nem egyszerű dolog.
Az okostelefonok használata támogathatja a tanulást, és a digitális kompetenciák fejlesztése minden országban kiemelt cél. Éppen ezért egy intelligens rendszer nem él pusztán a tilalmakon.
Rengeteg kutatás, pedagógiai fejlesztés, szakmai megbeszélés alapján olyan eljárások kerültek kidolgozásra, amelyek lehetővé teszik a mobiltelefonok által biztosított internet-elérés integrálását a tanítási-tanulási folyamatba, és ezzel egyidejűleg minden A hallgatók azonban mobiltelefonon kívül is használják tanul. továbbra is korlátozott.
Amint rámutattam, az egyes országok által alkalmazott korlátozó intézkedések is nagyon eltérőek;
- vannak helyek, ahol elégedettek a mobiltelefon-használat korlátozásával az iskolában,
- és néhol teljesen betiltják, telefonokat leblokkolnak vagy elkoboznak a tanárok.
A magyar kormány azonnal a legradikálisabb megoldást választotta különösebb felkészülés és szakértői vita nélkül – ha úgy tetszik: az UNESCO ajánlásai alapján.
Mivel azonban a direkt tiltás lényegében az autokratikus rendszerek eszközei közé tartozik (a jól menedzselt rendszerekben az állam ritkán alkalmazza), Magyarországon az intézkedés azonnal az ellenkező hatást váltja ki: a diákok és a tanárok egy része azonnal ötleteket ad, hogyan lehetne csináld meg. megtörni.
Amikor pedig a Madác Imre Gimnázium megragadta a lehetőséget, hogy értelmezze a törvényt, és bejelentette, hogy nem gyűjti a mobiltelefonokat – és ez nagy sajtófigyelmet kapott –, a kormány elbocsátotta a tanulni gimnázium igazgatóját.
Ezzel elérte, hogy az intézkedés az elnyomó rendszerrel szembeni ellenállás szimbólumává vált.
alattomos félelem irányított
Nevezhető egy olyan intézkedés, amely ma még kevésbé látványos, de jó eséllyel komoly érzelmeket vált ki az új Panasztörvény alkalmazása a közoktatásban. Az Országgyűlés 2023-ban új törvényt alkotott a „panasztételről, közérdekű bejelentésről és a visszaélések bejelentésével kapcsolatos szabályozásról” (2023. évi XXV. törvény). A rendszerváltás óta folyamatosan szabályozzák az ágazatot, de a szabályozás módját a mindenkori kormányok alkalmanként megújították, nem kis részben a nemzetközi ajánlásoknak köszönhetően.
Ennek része, hogy a jelenlegi visszaélés-bejelentő rendszer szándéka szerint biztonságos kommunikációs csatornát biztosít a visszaélést bejelentő személyek védelmére általában a törvénysértések bejelentésekor, ideértve a hatalommal való visszaélést vagy a korrupciót is. A vonatkozó szabályok védik a visszaélést bejelentő személyek személyes adatait, és biztosítják a megfelelő vizsgálati eljárások végrehajtását.
Mivel minden 50 főnél nagyobb szervezetnek létre kell hoznia egy visszaélés-bejelentő rendszert, a tankerületi adminisztrátorok is létrehozták saját visszaélés-bejelentő rendszerüket.néhányan pedig a nyár végén küldtek erről részleteket az iskolavezetőknek.
A jelenlegi rendszerben ennek kiszámítható hatása van: a tanárok elkezdik terjeszteni a pletykákat, miszerint a tankerületek bejelentő hálózatot akarnak létrehozni az iskolákban.
A magyar kulturális kontextusban az értesítés és a felmondás közötti különbség nagyon elmosódott. Ezen túlmenően, amikor a kormányok újra eszkalálják az adminisztratív megtorlást (például politikai okokból nem újítják meg az igazgatók kinevezését, vagy elbocsátják őket, mert sajátos módon értelmezik a törvényt), csökkenni fog a kormányba vetett bizalom. ismét alacsony, és eredeti célját tekintve hivatalosan is a tőle elforduló jogállamiság védelmét szolgáló intézkedés volt. Ezt nem tehetik meg olyanok, akik nem értik a jogalapot, és rögtön a kormány nem megfelelő szándékaira gondolnak.
Az elfojtás tehetetlensége
Ez a két példa azt illusztrálja, hogy egy despotikus rendszerben nemcsak az elnyomó szándék és eszközeinek használata, hanem az elnyomottak elvárásai is hozzájárulnak a politikai impotenciához. Ez a kontextus határozza meg, hogy egy alapvetően normális kormányzati válasz kontraproduktív-e a kormányzott szemében. Ennek eredményeként a szakmai irányítás egyetlen problémája sem értelmezhető és megoldható önmagában, ami teljesen lehetetlenné teszi a tényeken alapuló objektív szakmai vitát.
A probléma gyökere a fent említett bizalomhiány:
ha senki nem bízik a kormányban az elnyomó eszközök alkalmazása miatt, akkor senki sem fogja feltételezni, hogy a kormányzati beavatkozás jóhiszeműen kezeli a valós problémákat.
Ráadásul, ha a kormány politikai célokat követ és adminisztratív megtorlást alkalmaz – amit a közoktatásban már régóta tesz –, akkor ennek néma vagy zajos ellenállása további megtorló intézkedéseket kényszerít ki. Az elfojtás öngerjesztővé és önfenntartóvá válik.
Tehát a probléma a kontextusban van: A panaszkezelési eljárások vagy az iskolai mobiltelefon-használat korlátozása egészen más jelentéssel bír Hollandiában vagy Finnországban, mint Magyarországon. Tehát ha nem akarjuk, hogy a hétköznapi dolgok abnormálissá váljanak, mesék nélkül, akkor rendszert kell váltani.
