Az elmúlt években nem tudtunk kikerülni abból a csapdából, ahol nem teremtettük meg a gazdasági alapokat a gyors reálbér-növekedéshez ugyanolyan gyors termelékenységnövekedés mellett – mondja Mellár Tamás cikkemben.
A cikkek a szerzők nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének nézeteivel. Ha szeretne hozzászólni ehhez a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre.
A megjelent cikkek itt olvashatók.
Varga Mihály miniszter a 2025-ös költségvetési törvény parlamenti vitája során előadásában kitért arra, hogy többek között Az elmúlt 14 év kiemelkedő gazdasági eredménye a reál-GDP 40%-os növekedése. És valóban, a hivatalos statisztikák is ezt támasztják alá: 2010-hez képest 2023-ban 1,39 lett a GDP volumenindexe és ha ehhez a szinthez hozzávesszük az idei évre jósolt 0,8%-os növekedést, akkor 40%-os növekedést kapunk.
Hasonlóan a komoly eredmények között említette a pénzügyminiszter a foglalkoztatás növekedését is, hiszen a 2010-es 3 millió 926 ezerről 2023-ra 4 millió 765 ezerre nőtt a foglalkoztatottak száma. A mostani év ugyan kissé csökkent, de így is elérte a 4 millió 700 ezer főt. Ez összességében 20%-os foglalkoztatásnövekedést jelent.
Mindkét fent említett makromutató nagyon pozitív képet mutat a magyar gazdaság közel másfél évtizedes teljesítményéről. De gyorsan tegyük hozzá csak ha külön nézzük őket. Ha a kettőt együtt nézzük, akkor
Hogyan alakul a munkatermelékenység elkerülhetetlenül a 2010 utáni időszakban.
A GDP volumenindexét elosztva a foglalkoztatás növekedési indexével, azt kapjuk Az ország munkatermelékenysége csak 17%-kal nőtt az elmúlt 14 évben. Ezt támasztják alá a KSH hivatalos számításai is, miszerint az egy foglalkoztatottra jutó átlagos GDP 2010-ben 7 millió forint (kerekítve), 2022-ben pedig 8 millió forint (2010-es árakon). A két érték hányadosa 1,148, így a termelékenység 14,8%-kal nőtt.
A 2010–2024 közötti 17%-os termelékenységnövekedés alapján Ez átlagosan 1,15%-os éves növekedést jelent. Ez az index azonban nemzetközi összehasonlításban sem büszkélkedhet. Például a balti államok vagy Románia sokkal magasabb, 3-4%-os éves termelékenységnövekedést értek el ugyanebben az időszakban. Az Eurostat adatai szerint 2010-ben Magyarország termelékenysége elérte az uniós átlag 74,3%-át, 2023-ra azonban már csak 73,3%-ot ér el, miközben Romániáé 54,4%-ról 84,2%-ra, Lettországé 59,4%-ról 72,7%-ra, Lengyelországé pedig 69,8%-ról 82,7%-ra javult. termelékenységet a meghatározott időszakban.
A hazai termelékenység alacsony növekedése azért következik be, mert a gazdaságpolitika gyakran ugyanaz Expanzív növekedési politika A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a növekedés forrása a többletmunka és a többlettőke volt. Jellemzővé vált az alacsony hozzáadott értékű termelés, az építőipari és összeszerelő termelés képes felvenni a munkaerő-tartalékot, de már nem képes hatékony munkahelyeket teremteni. A gazdaságpolitika tudatosan választotta ezt az extenzív növekedési modellt, nem is teremtve meg a lehetőséget a mélyreható növekedési modellre való átállásra, mert nem teremti meg annak feltételeit a minőségi korszerű oktatás és szakképzés, valamint az egyetemi ill tudományos autonómiát. éppen ellenkezőleg, a kutatók minden módon blokkolták őket. Ezért a termelékenységi szektorban rövid távon nem várható jelentős változás vagy áttörés.
A költségvetési vitával kezdődő történetünknek azonban további fejlemények is vannak. Míg 2010-ben az átlagos bruttó kereset 202 525 forint volt, addig 2023-ban 571 182 forintra, 2024 szeptemberében pedig 627 400 forintra nőtt. A nominális jövedelem pedig háromszorosára nőtt annak ellenére, hogy a fogyasztói árak 84,5%-kal emelkedtek a teljes időszak alatt. A 60% feletti reáljövedelem növekedést jelent. Természetesen csak a nagy átlagokat tekintve és csak az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél dolgozók esetében. Mindezt szem előtt tartva, tagadhatatlan, hogy a reáljövedelmek jelentősen nőttek az elmúlt 14 évben.
A probléma csak az, hogy ha ezt a nagyon alacsony termelékenységnövekedéssel (17%) hasonlítjuk össze, akkor egyszerre megjelent a meztelen igazság, hogy több bevétel folyt ki, mint amennyi a felhasználható termék mennyisége nőtt. A főáramú közgazdaságtan egyik alapvető érve, hogy versenypiaci feltételek mellett a reálbér-növekedés egyenlő a termelékenység növekedésével. Természetesen ezt a javaslatot nem feltétlenül lehet feltétel nélkül elfogadni (legalábbis mivel távol állunk a versenypiaci feltételektől), de mindenképpen kijelenthető, hogy A két növekedési mutatót nem lehet teljesen elválasztani egymástól. Hiszen csak azt fogyaszthatod, amit megtermeltél.
A mellékelt 1. ábra azt mutatja, hogy a reáljövedelem és a termelékenység hogyan nőtt minden évben 1998 és 2023 között.
1. ábra: A reáljövedelem és a termelékenység alakulása 1998-tól 2023-ig
A rajz ezt jól mutatja A legtöbb évben a reáljövedelem növekedési üteme meghaladja a termelékenység növekedési ütemét. Ez különösen figyelemre méltó 2011 után, amikor is jelentős és tartós különbség volt a két index között. Ez a tendencia azonban 2021 után már nem divat, ráadásul 2023-ra a reálkeresetek lendülete jelentősen csökkent. A kormány hivatalos magyarázata szerint mindez a Covid-járvány és a háború okozta válság miatt történt. Kétségtelenül ez a két ok is szerepet játszhatott a hanyatlásban, de nem lehet mindent rájuk hárítani. Ugyanis a 2014-2019-es időszak – amelyet a kormány előszeretettel aranykornak nevez – komoly feszültséget okozott a fogyasztásban, mivel a reáljövedelem növekedése jelentősen és tartósan meghaladta a termelékenység növekedését. És nyilvánvaló, hogy a feszültség enyhítése érdekében tett kormányzati szigorítások is hozzájárultak a két index közötti különbség csökkenéséhez.
És ezen a ponton minden bizonnyal felmerülnek kérdések
hogyan térhet el a reáltermelékenység és a jövedelemnövekedés mértéke ilyen hosszú és jelentős időszak alatt.
Ebben több tényező is szerepet játszott. Mindenekelőtt az úgynevezett aranykorban nagyon jelentős összegű uniós támogatás került Magyarországra, ami elégtelen bevétel mellett fedezetet nyújthatott volna a termelésre. Másodszor, a reálbérek makroszinten nem olyan mértékűek, mint azt a hivatalos statisztikák sugallják. A KSH egészen a közelmúltig az öt főnél többet foglalkoztató vállalkozások adataiból számította ki az átlagkeresetet, nem számítva a jóval alacsonyabb bérű kisvállalkozásokat. Tehát a finanszírozott különbség makroszinten kisebb lenne, mint a reáljövedelem 60%-os és a termelékenység 17%-os növekedésének eredménye.
A fizetési vitákkal kapcsolatban
A jövedelmek alakulása az elmúlt években többször felkeltette a közgazdászok figyelmét. Egyes közgazdászok felhívták a figyelmet arra, hogy az egyéni statisztikák egészen más képet mutatnak a magyarországi bérnövekedésről. Dedák István a Portfolio-n értékelte ezt a jelenséget, és arra a következtetésre jutott, hogy az ellentmondás – ahogy korábban is megfogalmazta – továbbra is fennáll. A KSH szakértőinek cikke is erre a vitára reflektál, és kiderül, hogy az IMS szerinti béremelések jóval meghaladják a zöldmosó fehér hatását kiszűrni igyekvő Statisztikai Hivatal által mért mértéket. Más közgazdászok is írtak erről a jelenségről, például itt Nobilis Benedek, itt Oblath Gábor, itt Eppich Győző.
A különbség azonban továbbra is fennáll, és jelentős mértékű, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kérdés továbbra is az, hogy az uniós támogatásokon túl milyen egyéb tényezőket lehet még figyelembe venni a makroszintű identitás érvényesítéséhez? Három másik tényezőt is figyelembe kell venni. Az egyik, hogy a bérek a nyereség rovására nőttek, így az elmúlt másfél évtizedben jelentős bevétel-újraelosztás ment végbe. A makroszámok (Integrált Nemzeti Számlák) azonban ezt nem erősítik meg, mert míg 2010-ben a GDP 32,5%-át a profit (üzemi eredmény), a 43,8%-át a bérek (emberi munka) tették ki, addig 2023-ra már a nyereség 36,5% és a bérek. 40,9%-ra. Ezért kétségtelen, hogy a GDP-tortából a dolgozók aránya növekszik, éppen ellenkezőleg: egyre kevesebbet kapnak.. (A tendencia akkor is változatlan, ha a vegyes jövedelmet a munkavállalói jövedelem közé sorolják.)
És végül az államadósság továbbra is pénzügyi tényező. A mellékelt 2. ábrán az államadósság növekedési indexe, valamint a reáljövedelem-növekedési index és a termelékenység (termelékenységi rés) különbsége látható 2010 és 2023 között. A második eltérés azt mutatja, hogy a jövedelembővülés mértéke meghaladta a tényleges gazdasági kapacitást. Mint látható, ez a két adatsor viszonylag konzisztens, ami arra utal, hogy a többletjövedelem kiáramlása az adósság növekedését okozza. Az együttmozgási trendtől mindössze két jelentős eltérés mutatkozott, egyrészt 2010-ben, amikor a globális válság miatti hitelfelvétel hatásai még érvényben voltak, másrészt 2020-ban, amikor a járvány okozta Covid-kór okozta válság. az államadósság növekedését okozza.
2. ábra: Az államadósság növekedése és a növekvő termelékenységi rés 2010 és 2023 között
A gazdaságpolitika – különösen 2010 körül – többször is vállalta, hogy a magyar állam nem vesz fel hitelt a fogyasztás finanszírozására. Nos, a számok nem ezt mutatják, beleestünk a korábbi kormányok (Kádár, Medgyessy, Gyurcsány) hibáiba: feláldoztuk az ország hosszú távú érdekeit a népszerűség rövid távú megőrzéséért.
Félreértés ne essék, nem ítélem el azokat a kormányokat, amelyek több pénzt akarnak adni az embereknek, és magasabb jövedelmet akarnak adni a dolgozóknak, de ehhez nem teremtik meg a valódi gazdasági feltételeket. Mert a dolgozók nem tehetnek arról, hogy olyan gazdasági rendszerben dolgoznak, amely garantálja az alacsony termelékenységet és a csak alacsony hozzáadott értéket produkálni tudó termelési rendszerek együttműködését, akadályozva ezzel az általuk megteremtett dinamikus bérnövekedés lehetőségét.
A szerző közgazdász, statisztikus, országgyűlési képviselő.
