Vincent van Gogh „Csillagos éjszaka” című festményén egy természeti jelenség képét látjuk, amely szabad szemmel láthatatlan. Ennek megfelelő tanulmányt kínai és francia tudósok végeztek.

Az 1889-ben festett festmény legendás „kavargó” hátterét régóta a művész lelkiállapotának tükröződéseként értelmezték. Az új kutatások azonban azt mutatják, hogy valójában turbulenciát rejt magában – a légkörben kavargó légtömegeket.
Jelenleg a „Starry Night” Van Gogh egyik fő műve. De maga a művész néhány hónappal a létrehozása után „kudarcnak” nevezte a festményt.
A Csillagos éjszaka írásakor Van Gogh egy pszichiátriai kórházban volt a dél-franciaországi Saint-Rémy-de-Provence-ban. A festmény az ablakából nyíló kilátást ábrázolja. A rajzok olyan meggyőző illúziót keltettek a mozgó égboltról, hogy a tudósok azon töprengtek, mennyire illeszkedik a festmény a tényleges fizikához.
A szakértők a festmény nagy felbontású digitális másolatát elemezték. Konkrétan 14 alapvető forgó formát és a köztük lévő tereket vizsgálták meg, amelyek azt az érzést közvetítik, ahogy a levegő egyik pontból a másikba mozog.
A kutatók eredményei azt mutatják, hogy ez a modell összhangban van Andrej Kolmogorov szovjet matematikus turbulenciaelméletével. Ennek megfelelően az energia folyamatosan áramlik a nagy örvényekből a kisebb örvényekbe, mielőtt eloszlik.
Ez a modell összhangban van a skalárok teljesítményspektrumával is, amelyet George Batchelor ausztrál matematikus határoz meg 1959-ben. A különböző méretű skalárok vagy örvények a skálákkal együtt mutatják a megfelelő teljesítményspektrumokat.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a festmény háttere „Van Gogh természeti jelenségek mély és intuitív megértését tárja fel” – írta a Physics of Fluids.
Korábban arról számoltak be, hogy megtalálták Van Gogh azonosítatlan önarcképét. Egy skóciai galériában fedezték fel.