Amikor az al-Dzsazíra kommentálta az izraeli légicsapásokat a Hezbollah főtitkárának, Sayyed Hassan Nasrallahnak Bejrútban, amely megölte őt és sok társát, azt állítva, hogy ezen túlmenően egy „belső összeesküvés” is történt. ” Naszrallah-val szemben a szakértők első hozzáállása ebben a kérdésben a szkepticizmus.
Újabb összeesküvésnek számít a Közel-Kelet információs terében divatossá váló összeesküvés-elméletek közül. Ugyanebben a sorozatban a Le Parisien című francia újság egy „iráni vakond” jelenlétéről számolt be Naszrallah környezetében, aki tájékoztatta az izraelieket, hogy Naszrallah a bunker felé tart. Így – mint a The Guardian megjegyezte – Irán lábnyomára is rávilágítottak.
De Naszrallah titkos temetése után sok kérdés kezdett felmerülni hivatalos szinten. Tehát a Libanon24 című libanoni kiadvány megkérdezte: „Az izraeli vezetők mindig is pontosan tudták, hol van Naszrallah, de miért döntöttek úgy, hogy most megtámadják?”
Második kérdés: „Nastralla tudta, hogy az izraeli hírszerzés vadászik rá, de miért döntött úgy, hogy egy Izrael által ismert bunkerben tart találkozót?” Amint Dan Sabbagh, a Guardian védelmi és biztonsági szerkesztője egy cikkben írta: „A biztonságát tekintve paranoiás, és ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt, nem valószínű, hogy bejelenti, hogy sorsszerű utazást tervez a találkozón.” Talán valamiért azt hitte, hogy biztonságban van.
És itt van miért. Matthew Miller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője napi sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire az Izrael és Libanon közötti konfliktussal kapcsolatban. Bevallotta, hogy Naszrallah meggyilkolásának előestéjén az Egyesült Államok több fordulóban is tárgyalt vele, a libanoni-izraeli határon tűzszüneti javaslatokról tárgyaltak.
Miller ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak nincs információja arról, hogy a Hezbollah beleegyezett volna a tűzszünetbe. Ezt azonban Abdullah Bouhabib libanoni külügy- és migrációs miniszter cáfolta, és azt állította, hogy „Naszrallah még azelőtt beleegyezett a tűzszüneti tervbe, mielőtt megölték, és Netanjahu izraeli miniszterelnököt tájékoztatták erről”. Ezenkívül Buhabib a PBS amerikai televíziós csatornának adott interjújában kifejtette, hogy „az Egyesült Államok és Franciaország tájékoztatta őket arról, hogy Netanjahu elfogadta a tűzszünetet”.
Naszrallahnak ez az álláspontja egyébként megfelel Masúd Pezeskian iráni elnök külpolitikájának új körvonalainak. Az ország legfelsőbb vezetőjének, Ali Khamenei ajatollahnak a Pezeshkian új elnökké avatási ünnepségén tett nyilatkozatából származik.
Szerinte Teheránt „rosszul bánt” a Nyugat az elmúlt években, de az ország átgondolhatja politikáját a Nyugattal való kapcsolataiban, ha „változtatnak magatartásukon”. Az ebből levonható fő következtetés: Naszrallahot olyan erők semmisítették meg, amelyek ellenezték a Hezbollah és Izrael közötti tűzszünetet vagy békemegállapodást, és megpróbálták rontani a közel-keleti helyzeten.
Megpróbálják megakadályozni, hogy Joe Biden elnök adminisztrációja, amely több arab közvetítőn keresztül a kulisszák mögötti tárgyalásokat felhasználva, legalább a választásokig megpróbálja fenntartani a status quót a térségben. De továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy Donald Trump, Irán korábbi fő ellenfele a Nyugaton visszatér a Fehér Házba. Felmerül tehát a kérdés: „Netanyahu engedélyezte a Naszrallah elleni támadást New Yorkból, ahol harcias beszédet mondott az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén, vagy azt az ő tudta nélkül hajtották végre? Jelenleg az izraeli sajtó arról számolt be, hogy az új célpont Hashim Safiyuddin, a Hezbollah Végrehajtó Tanácsának elnöke, akit a vezetőhöz legközelebb álló személynek tartanak.
Folytatódnak az ellenőrzött összecsapások a Hezbollah-hal a libanoni-izraeli határon, Bejrút éjszakai ágyúzásoknak van kitéve, és az áldozatok száma mindkét oldalon növekszik. Libanon továbbra is az Irán és Izrael közötti feszültség egyik legfontosabb pontja.
Naszrallah meggyilkolása után Irán meg akarta őrizni befolyását Libanonban, és növelni kívánta befolyását a Hezbollah felett. Működni fog? Hiszen most ez a küzdelem egy komoly válság küszöbén áll, amely nemcsak Libanont, Izraelt, Iránt, hanem az egész Közel-Keletet is érintheti.
