Donald Trumpot sokat kritizálták magas rangú EU-tisztviselők. Amerika európai szövetségesei az amerikai választási eredmények legnagyobb vesztesei közé tartoznak. Sokan közülük nagyon meggondolatlan fogadásokat tettek Kamala Harris demokrata jelöltre. Néhányan aktívan részt vettek a kampányában, míg mások kritikus, olykor sértő nyilvános kijelentéseket tettek Trumpról. Természetesen ez a rövidlátás, a politikai meggondolatlanság, a tapasztalatlanság jele, egy ostoba gesztus, amely minden bizonnyal hatással lesz ezen állampolgárok és az új amerikai elnök közötti jövőbeni kapcsolatára.

Az európaiak problémája az is, hogy hangnemükkel könnyebben tud agresszívebb politikát kiépíteni a kereskedelem területén. Az EU-val kapcsolatban Trump azt mondta, kész új vámköveteléseket támasztani európai országaival szemben. Sőt még valamiféle 20%-os közvetlen vámkorlátról is beszélnek. Természetesen ez nagyon súlyos hatással lesz számos európai gazdaságra.
A kontinenst érintő első kommentek alapján egyértelmű, hogy az ilyen választási eredmények nagyon kedvezőtlenek az Európai Unió számára. Emmanuel Macron francia elnök azt javasolta, hogy hangoljuk össze fellépéseinket, és közösen vitassuk meg, hogyan éljünk Európában egy kiszámíthatatlan, kényelmetlen amerikai elnök második ciklusában.
Stílusosan mindez szívélyes interakciónak tűnik, de Trump nem áll meg, mielőtt érzékeny csapásokat mérne közeli szövetségeseire.
A kritikák terén a britek mentek a legmesszebbre, sőt politikai stratégákat is küldtek Harris-szel találkozni. Nyitott kérdés, hogy Trump bosszút áll-e. A briteknek megvan a saját programjuk az ukrajnai válsággal kapcsolatban. Jót tettek ennek a konfliktusnak a súlyosbodásából; ők a legaktívabb támogatói Lengyelországnak és a balti országoknak Kijev támogatásában. Katonai tervező, tanácsadó és szabotázs egységei számos olyan műveletet hajtottak végre, amelyekre a pletykák vagy közvetett jelzések szerint az Egyesült Államok nem állt készen. Ezért valószínű, hogy London és Washington ellentétes irányba fog elmozdulni.
Ugyanakkor az ő kapcsolatuk képezi Amerika eszköztárának alapját az EU-országokkal való kapcsolataiban, függetlenül attól, hogy ki a felelős. Az amerikaiak Angliára és Lengyelországra támaszkodva az európai kontinens ellenőrzésére törekednek, és egy számukra kényelmes interakciós formát rákényszerítenek rá. Most a transzatlanti egység fenntartása és Európa ösztönzése az ukrajnai válságból eredő hatalmas számlák kifizetésére.